- Van még valami - írt rám Bernya az nem sokkal ezelőtt. Először nem értettem, miről van szó.

- Tudod, a fóbiák...

- Ja, igen! Mesélj! Történt valami?

- Tudunk találkozni? - írta.

Te jó ég! Mi lelhette Bernyát? Persze azonnal beleegyeztem. A patakpartot javasolta. Elég izgatottnak tűnt, amikor megérkezett.

- Te ugye, pszichológusnak tanulsz? - kérdezte, mintha nem tudta volna. Tegnap legalább háromszor említettem neki a vizsgaidőszakot.

- Igen. Miről van szó? - megsejtettem, hogy ez sok a kertelés valami komolyabb dolgot takar.

- Olvasom a Micimackót. Robi adta kölcsön, a lángosos eset után.

- Ühüm. És, tetszik?

- Igen, nagyon - felelte kedvenc kengurum - Csak...

- Mi az?

- Tudod, van az a rész, amikor Micimackó vendégségbe ...

Szilvi, a VKP-góré már jó vagy tíz napja kisorsolta ezt a témát. Így én már jó előre elküldtem Bernyának, hogy kezdjen rajta gondolkozni, s ne előző este kelljen két krémes között kihúzni belőle egy ilyen nehéz témát.

- Na, csak kitört belőled a pszichológus - írt vissza Bernya a közösségi oldalon .

- Nem, nem - siettem én a magyarázattal - Szilvi sorsolja a témákat véletlenszerűen. Most ez a következő. Akarsz róla beszélni?

Bernya csak egy szmájlit küldött vissza, s megígérte, hogy a napokban sort kerítünk rá. Titkon bíztam benne, hogy a cukrászdájában. Bernya krémeséért még a tavaszi diétámat is hajlandó lettem volna feladni egy pillanatra. Így is történt. Kedd este néztem be hozzá, nem sokkal zárás előtt. A ...

Nos, már nemcsak a tavaszban, de a szorgalmi időszakban is úgy igazán benne járunk, és közeledik az egyetemisták réme, a vizsgaidőszak. Hát igen, másoddiplomásként, húszon jóval túl sem kevésbé megterhelőek ezek a hónapok. Ezért ritkultak meg a bejegyzések, kedves Olvasó, szíves elnézésedet kérem. Tankönyv és jegyzet-hegyek tornyosulnak a fejem fölé, éjszakánként pszichológiai kísérletekkel álmodom, és statisztika szigorlattól rettegek. Ahogy Bernya mondaná egy szóval: Müff!

Bernya nagyon élvezte, hogy végre úgy igazán benne járnak a tavaszban. Már nem csak egy szellőztetés erejéig tárta ki az ablakokat, hanem egész délelőtt nyitva hagyta, s nagyokat nyújtózott a szőnyegen a napfényben. Bundája csak úgy szívta be a ...

Ezen a héten Szilvi, a VKP-guru a kedvenc regény témáját sorsolta ki. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom. Bernya, mikor megemlítettem neki, hogy miről lesz szó, sokáig nem is válaszolt.

- Most mi van? - kérdeztem aggódva én.

- Gondolkodom - felelte ő, s szinte láttam, ahogy a fejében az olvasott könyvek lapjait pörgeti - Muszáj megjelölnöm csak egyetlenegyet? Az édességes posztnál is mondhattam többet.

- Jó volna. Végül ott is mondtál egyet, ami a legeslegkedvesebb. Regényből is biztos akad ilyen.

- Persze, akkor könnyű volt, mert a cicabattát én alkottam meg. De regényt sosem írtam.

- Oké, kezdjük az elejéről. Hány könyvet olvastál összesen?

- Te most tréfálsz, ugye? Fogalmam sincs - révedt el a tekintete - Több százat, ...

Nemrég ott hagytuk abba, hogy Bernyáék a kertben kávéznak, s Cirmike arról mesél, mennyire szeretnének a kiscicái találkozni a húsvéti nyúllal. Bernya gyanútlanul kávézik, és épp egy szelet mandulás süteményért nyúl, amikor Cirmike előhozakodik az ötletével:

- Nem kertelek, Bernya, arra gondoltam, hogy lehetnél te idén a húsvéti nyúl.

Bernya arca megnyúlt, süteményért nyúló mancsa megállt a levegőben, s elkerekedett szemmel nézett a cicára. Agyába élénk emlékek tolultak egy bizonyos decemberi délutánról, a Zsálya utcai általános iskoláról, és egy piros mikulásruháról. Kezdte úgy érezni, minden gyermekeknek szóló legendás figurát neki kell eljátszani. Arra gondolt, ha jövőre, a kiscicák fogváltásánál fogtündérnek ...

Most nagyon-nagyon előreszaladunk az időben. Jártunk már a múltban, Bernya kiskenguru korában, a barátai életébe is bepillantottunk már (fogunk is még!), és most egy mese erejéig következzék egy kis kitekintés a jövőbe!

Mindez akkor történt, amikor Cirmikének már megszülettek a kiscicái, Bernya pedig híres cukrászmester volt már. Egész álló nap apró boltjában sürgölődött, sütötte a húsvéti répatortákat, töltögette a krémeseket, gyúrta a pogácsát és szaggatta a szalagos fánkokat. Igyekezett, mert délutánra Cirmike várta a kiscicákkal, tojásfestésre. Bernya mindent elrendezett, a kiszolgálást Marikára hagyta, s trolira szállt, hogy el ne késsen Cirmikééktől. Bizony, már nem tudott csak úgy gyalog átugrálni, mert a cicák ...

Engedj meg ma egy személyesebb hangvételű bejegyzést, kedves Olvasó. Bernyáról lesz szó most is, de egy picit máshogy.  Lassan 3 éve már, hogy a kenguru alakja megszületett, és nem sokkal születése után írni is kezdtem az első történeteket. Igaz, elég lassúdadan, mert munka és iskola mellett csak így tudtam haladni. Január óta viszont intenzíven foglalkozom Bernyával: jelesül, amíg az első könyv grafikáira várunk, én már a második könyvet írom. De most először, tegnap éjjel történt meg, hogy Bernyával álmodtam. De nem valami zagyva, zavaros, analitikusok díványára való sületlenséget! De nem ám! Egy komplett történetet. A Bernya Párizsban c. mesét már hetekkel ezelőtt írni kezdtem, de aztán elsodort Józsi, a mongol futóegér ...

Beköszöntött végre az április! Langyos délutánokkal, szelíd napsütéssel, széllel és permetező esővel, ahogy mindig szokott. Bernya egyet hajtott fali kalendáriumán, és elolvasta az áprilisi idézetet. Ebben az évben Andersen: Tizenketten a postakocsin című meséjéből állt a naptára, melyet Robitól kapott karácsonyra. Áprilisnál ez állt:

"- Március, hopp! - kiáltott rá a negyedik, aki nyomban utána lépett ki a kocsiból, és meglökte az előtte állót. - Ugorj be az őr szobájába, jó puncsot főztek ott, érzem a szagát! - De ez a negyedik csak lódított, áprilist akart járatni a társával, így mutatkozott be az őrnek. Bolondos legénynek látszott, olyannak, akinek több az ünnepnapja a munkás napjánál. - Föl-alá táncol a kedvem! ...

A három pingvin története folytatódik!

Így telt a tél, és lassacskán beköszöntött a budapesti tavasz. A pingvinek egyre-másra rótták az utcákat, parkokban ücsörögtek, és nem tudtak betelni a márciusi napfénnyel. Olyan melegük volt, hogy egy szál trikóban korzóztak a Dunaparton, míg a pestiek még fázósan húzták össze magukon a télikabátot. Ahogy teltek a hetek, a pingvinek egyre többször sétáltak el a rakpartra, és jutott eszükbe, hogy hamarosan értük jön a halszállító hajó, ami hazaviszi őket az örök hó és jég, a kíméletlen mínuszok birodalmába. Arra gondoltak, hiába tanultak meg itt egy év alatt profi módon hárfázni, ebből odahaza leginkább csak a fázás marad. Elgémberedett ujjakkal kinek van kedve játszani?

- ...

VKP-szerda! Újabb epizód következik. Szilvi kérdéseit, melyet a mozgalomban részt vevő bloggereknek sorsolt ki, tekinthetnénk tulajdonképpen Ismerd meg jobban Bernyát!-mozgalomnak is. Bernyának feltettem a megválaszolandó kérdéseket, és ez egy forró csokit ért, valamint a kényesebb témákért egyenként egy-egy sajtos rolót. Találjátok ki, összesen hányat!

... szó, amit kimondtam: Landwirtschaftsausstellung. Akkoriban épp Bonnban állomásozott az apukám. Na jó. Anya. Nem is voltunk Bonnban.

... plüss állatom: Egy koala. Életnagyságú volt, selymesen puha, kedves mackó. Még ma is megvan.

... szerelmem: Egy kengurulány az óvodában. Piros szívecske volt a jele. Nekem pedig vombat, ezért ő rám sem nézett. Szerencsére középső csoportban ...