Szilvi, a VKP-góré már jó vagy tíz napja kisorsolta ezt a témát. Így én már jó előre elküldtem Bernyának, hogy kezdjen rajta gondolkozni, s ne előző este kelljen két krémes között kihúzni belőle egy ilyen nehéz témát.

- Na, csak kitört belőled a pszichológus - írt vissza Bernya a közösségi oldalon.

- Nem, nem - siettem én a magyarázattal - Szilvi sorsolja a témákat véletlenszerűen. Most ez a következő. Akarsz róla beszélni?

Bernya csak egy szmájlit küldött vissza, s megígérte, hogy a napokban sort kerítünk rá. Titkon bíztam benne, hogy a cukrászdájában. Bernya krémeséért még a tavaszi diétámat is hajlandó lettem volna feladni egy pillanatra. Így is történt. Kedd este néztem be hozzá, nem sokkal zárás előtt. A krémes sajnos már elfogyott. Bernya ásványvízzel kínált. Nem akartam udvariatlan lenni, így csak titokban leskelődtem a süteményes pult felé, amikor azt hittem, hogy Bernya nem látja. Dugig volt mennyei sütikkel! Vajon miért nem kínál meg?

- A süteményeket nézed? - kérdezte meg végül.

- Áá, nem - kaptam el gyorsan a tekintetem. Jaj, de kínos, észrevette!

- Azt mondtad, diétázol - magyarázta ő - Nem akartam megnehezíteni.

- Ó, én nem, igazán nem... nahát, milyen udvarias vagy! - nyeltem egyet. Bernya igazán a legtapintatosabb kenguru, akit valaha is ismertem. A sütimnek meg lőttek. Pedig ezért futottam ma két kilométerrel többet, hogy ez most beleférjen. Bernya elnevette magát, felállt, és felnyitotta a hűtőpultot:

- Csak vicceltem! Válassz!

Egy sajtos rolót választottam. Abban legalább nincs cukor.

- Nos akkor - haraptam bele - Mitől szoktál félni? Mmm, ez mennyei! Mármint, a süti.

- Attól, hogy dagi leszek - vallotta be kertelés nélkül Bernya - Tudod, mennyire szeretek enni! És mióta megnyitottam a cukrászdát, naphosszat keringek a sütő és a gyúrópult között. Nem valami komoly mozgás! Másra meg alig marad idő! Ritkábbak lettek a patakparti ugrálások. És mindig mindent meg kell kóstolni. Egyszer felszedtem pár kilót, és rémes volt a fogyókúra! Még edzőteremben is jártam! Gondolhatod!

Egyetértően bólogattam. Mást nem is tehettem volna, a szám sajtos süteménnyel volt tele.

- Meg azóta a sajnálatos eset óta, ami Patkóval és Patikával történt, a patkányoktól is tartok. Szerencsére, azóta nem láttam egyet sem a környéken, de nem is nagyon szeretnék. Még a gondolatára is kilel a hideg!

- Állj. állj - szóltam közbe, amikor végre ki tudtam nyitni a számat - Ezek mind a második könyvben lesznek csak benne! Most arról mesélj, amitől az első könyvben féltél! Végül is, az fog nemsokára megjelenni!

Bernya elgondolkodott. A beálló pillanatnyi csendben beláttam, hogy ez elég furcsa kérés.

. Tudod, sokáig féltem attól, hogy a cirkusz után nem találok munkát, hogy nem fogok tudni megállni a saját lábamon, hogy befuccsol a cukrászda, és hogy nem fogok találni idehaza egy kedves kengurulányt...

- Várj, ne mondd el az egész könyvet! - szóltam közbe. Bernya nagy szemekkel nézett rám.

- Akkor miről meséljek?

- Igazad van - feleltem végül - A többi a könyvből úgyis kiderül!