... avagy kenguruszemmel az élet. Te mit gondolsz?

1. A tejeskávé forrón jó, az ágyban kortyolgatva, amíg a napunkat tervezgetjük. Legjobb, ha közben a hasunkra süt a nap.
2. A reggeli a nap legfontosabb étkezése. Nem tanácsos kihagyni, még a legnagyobb rohanás idején sem. Időnként egy frissen készített szendvics útközben is megteszi.
3. A rendszeres sport elengedhetetlen, ha szeretjük a hasunkat, de nem akarunk szert tenni számottevő súlyfeleslegre.
4. Sajnos, a könyvolvasás nem számít sportnak. Legfeljebb annyiban, amíg hazacipeljük őket.
5. A kedvenc pizzériánk telefonszáma elmentve a gyorstárcsázó menüben a mobilunkba életet menthet. És időnként más, nem várt előnyökkel is járhat.
6. Mindenkinek kell egy Legjobb Barát. Az nem baj, ha nem ...

Újabb VKP-s bejegyzés - kis kihagyás után -, de amíg elkészül a könyv, addig is szívesen beugrom Bernyához egy potyasütire interjúra a Mézesmadzag Cukrászdába.

- Az álomállás az eheti VKP-s téma, Bernya - kezdtem neki, miután Bernya elém tett egy adag rumosdiófagylaltot. Nem tiltakoztam, hogy hideg van a fagyihoz, mert elmesélte, hogy ez egy új recept, még csak kísérlet, és egyelőre nem is árulja a pultban, csak a bennfenteseknek kínálgatja. Mi tagadás, jó dolog egy cukrászdában bennfentesnek számítani. Még akkor is, ha ugyanebben a hidegben holnap reggel ezért extra métereket kell futnom a patakparton.

- Álomállás - ismételte meg Bernya, és azt vártam, majd mond valamit. De nem folytatta.

- Álomállás lehet például süteményeket ...

Nos, amíg a nyomda nyomtat, s elkészül végre könyv formájában is a várva várt mese, újabb ízelítő következik. Megint bennfentes információkat osztok meg veled, kedves Olvasó: így a 6. fejezet kezdődik majd!

Reggelente Bernya sokáig aludt. Ez volt az egyetlen, amit nem bánt a munka nélkül töltött hetek alatt: hogy nem kell korán kelnie. Legtöbbször arra ébredt, hogy a nap a hasára süt. Olyankor kinyújtózott a takaró alatt, megmozgatta a tagjait, felült, és szép komótosan elindult kávét főzni a konyhába. Sokszor megesett, hogy a bögrével még visszabújt az ágyba, és a takaró alatt szürcsölgette el a tejeskávét. Ezek voltak a nap legnyugodtabb pillanatai. Bernya reménykedve gondolt az előtte álló új napra, és bízott benne, hogy ...

A jó hír - sőt, mi több, egyenes csodálatos! - hogy ma leadtam a Bernya, a kenguru kalandjai végleges szövegét. Zseniális grafikusunk elvégzi a tördelést, a többi pedig már a nyomda dolga. Ez azt jelenti, hogy már nem kell sokat várni az első mesekönyvre! Addig is, türelmetlenségünket csillapítandó, következzen egy rövidke ízelítő a második fejezetből. Fogadd szeretettel, kedves Olvasó!

Kipp–kopp, kipp–kopp, kopogtak az esőcseppek szerda reggel hét órakor Bernya ablakán. A kenguru nézte az esőcseppeket, ahogy végiggördültek az ablakon, és azon tűnődött, ő a tizedik emeleten közelebb van a felhőkhöz, mint az első emeleten lakók, így az esőcseppek is hamarabb érnek ide hozzá. Bár valójában ennek nem volt semmi jelentősége. De ...

Nem hivatkozom többet a vizsgaidőszakra. Uncsi. Igaz, hogy tavaly ilyenkor egyáltalán nem volt vizsgaidőszak... mit tudtam én akkor még varianciaanalízisről, neokortexről és elsődleges interszubjektivitásról! Na de befejeztem. Bernya is mondta múltkor, mikor bekukkantottam hozzá egy stresszűző fagyizásra, hogyha még egyszer kiejtem a számon azt, hogy kognitív, soha többé nem adja édes tölcsérben a fagyimat.

Szilvi ezt a témát sorsolta nekünk mára,és bár ez a fajta visszatekintés talán év végére jobban illene, miért is ne lehetne a nyár kezdetén csinálni egy gyors számvetést? Merthogy ez a cím - ami adott - engem egyből arra késztet, hogy számvetést készítsek, hol állt tavaly ilyenkor Bernya, a kenguru kalandjai. Így ma megint nem ...

Ezt dobta mára a gép - vagyis Szilvi, a VKP-mozgalom vezére ezt sorolta ki számunkra. Így ez egy személyesebb poszt lesz. Most nem úgy fogok mesélni Bernyamesét, ahogy szoktam, nem is interjúztatom Bernyát cicabatta-halmok mellett, hanem én mesélek arról, hogyan születnek a Bernyamesék.

Kicsit bővebben értelmezve a témát, mesélek szívesen arról is, hogyan született meg Bernya, a kenguru alakja. 2012-ben kezdett körvonalazódni egy kenguru-figura, valahogy egyszer csak megjelent, mint egy üstökös, és lepottyant elénk a Füredi utcába. A férjem is rákapott a témára, és együtt kezdtük kialakítani a kenguru karakterét. Dehogy volt akkor még tervben, hogy ebből meseregény lesz! Kapcsolatunk első évének végén jártunk, dübörögtek a ...

Ebben a szomorkás, esős tavaszi időben mit is tehetünk? Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy nem egy fenyegető vizsga lohol a nyakunkban, s percre percre egyre közeledik, együnk egy jó reggelit, menjünk el a könyvtárba, vagy csak sétálni az esőillatú városba.

Ha arra gondolunk, hol tipikus, hogy egy kenguruval találkozzunk, a könyvtárat bízvást a legutolsók között mondanánk. Pedig, ha Bernyával szeretnénk összefutni, csak úgy véletlenül, akkor az első három hely, ahol keresnünk érdemes őt, az a patakpart, a lángossütőde Cédrus piacon az Örs vezér téren, vagy a könyvtár a Füredi utcai lakótelepen. Mondhattuk volna még az ágyát is, ahol szabadnapjain reggelente tejeskávéval a kezében heverészik, de ha nem ismerjük a házszámot, ...

Hohó! - gondoltam rögtön, amikor Szilvi, a VKP-sok szellemi vezére kisorolta a következő témát. Most végre megtudom, hogyan készül a híres-neves cicabatta! Mi a titka a puha tésztának, a lágy vaníliakrémnek, s hogyan csinálja Bernya, hogy a töltelék sosem folyik ki oldalt, és ég rá a tepsire. Saját buktakészítési próbálkozásaim jutottak eszembe, melyek mindig úgy végződtek, hogy a tepsit másfél napig kellett mosószeres vízben áztatni, aztán hosszú percekig dörzsikével sikálni, a bukta pedig egy tálcán árválkodott napokig, mert a fojtós, töltelék nélküli tésztát senki nem akarta megenni. Na de majd most! Kifaggatom Bernyát, sőt, meg is kérem, mutassa meg, hogyan csinálja. Ellesem a titkát, a kenguru-varázslatot, talán még ...

Cirmancs rokonairól már sokat megtudhattunk az előző részekből. Most következzen Cirmike. Szeretettel köszöntjük vele az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat!

Cirmike sosem beszélt a rokonairól, s erre minden oka meg is volt. Egyszer aztán Bernya, amikor egy napfényes délelőtt. végezvén a patakparti ugrálással, betért hozzá egy kávéra és egy sajtos szendvicsre, Cirmikét sírva találta. A kávézóban épp nem járt más vendég. Cirmike kávét és tejszínt hozott Bernyának, egy kis kosárban szendvicseket, és leült mellé. Ilyenkor mindenféléről miákolt, apró-cseprő dolgairól csevegett Bernyának, aznap azonban csak csendben ült az asztalnál, és időnként halkan szipogott.

- Mi történt, Cirmike? – érdeklődött Bernya, ám a ...

Bernya napsütéses áprilisi reggelre ébredt. A nap rézsút tűzött be az ablakon; ebből Bernya megállapította, hogy még nem járhat túl későre. Ennek megörült. Legtöbbször későn kelt, amikor szabadnapos volt, de a mai nap különleges volt: Bernya születésnapja. A kenguru azt szerette volna, hogy minél hosszabb legyen. És mivel egy nap meghatározott, 24 órából áll (sajnos, még a születésnapok is), meghosszabbítani nem lehet, így Bernya arra az álláspontra helyezkedett, legjobb, ha minél hamarabb elkezdődik.

Nem is húzta az időt. Felkelt, a konyhába sietett és kávét főzött magának. Tejet melegített, belelöttyintett a bögrébe egy születésnapos kengurunak való adagot, majd bögrével a kezében visszament a hálóba és befeküdt az ...