Nemrég ott hagytuk abba, hogy Bernyáék a kertben kávéznak, s Cirmike arról mesél, mennyire szeretnének a kiscicái találkozni a húsvéti nyúllal. Bernya gyanútlanul kávézik, és épp egy szelet mandulás süteményért nyúl, amikor Cirmike előhozakodik az ötletével:

- Nem kertelek, Bernya, arra gondoltam, hogy lehetnél te idén a húsvéti nyúl.

Bernya arca megnyúlt, süteményért nyúló mancsa megállt a levegőben, s elkerekedett szemmel nézett a cicára. Agyába élénk emlékek tolultak egy bizonyos decemberi délutánról, a Zsálya utcai általános iskoláról, és egy piros mikulásruháról. Kezdte úgy érezni, minden gyermekeknek szóló legendás figurát neki kell eljátszani. Arra gondolt, ha jövőre, a kiscicák fogváltásánál fogtündérnek kérik fel, inkább elutazik Ausztráliába.

- Anyuuu - nyávogtak a kertben a kiscicák – Mikor jön már a nyuszi? Ma este?

- Én már most láttam! – tódította Miákos, és levegőt alig véve újságolta, mintha az egyik bokor alatt mozgott volna valami.

- Nem is fekszünk le, amíg a nyuszi ide nem ér! – jelentette ki Cirmiák, és visszaszaladtak a málnabokrok alá, melyet a legjobb nyúllesnek kiáltottak ki.

- Látod, erről beszéltem! – folytatta Cirmike – Mindent megadnának, hogy egy pillanatra lássák a nyulat! Én is olyan boldog voltam kiskoromban, amikor látni véltem! Úgy éreztem, ez valami igazán különleges pillanat, és bearanyozta az egész gyerekkoromat!

- Szerinted én úgy nézek ki, mint egy nyúl? – Bernya csak ennyit tudott kérdezni.

- Nem egészen. De ezen könnyedén segíthetünk! – azzal Cirmike belekarolt Bernyába, magával húzta a nappaliba, és előcibálta a szekrény legfelső polcáról a rejtegetett nyúljelmezt – De ez majd segít a dolgon. Bújj bele, hogy jó-e a méret.

- De miért nem Cirmancs öltözik be, ha már ennyire akarod? Vagy Ciceró? Vagy Mr. Bagoly?

- Cirmancs nem lehet nyúl, mert a késő estig bent van a kávézóban. Cicerón lötyög a jelmez. Hogy nézne ki egy legatyásodott, csontig soványodott húsvéti nyúl? Mr. Bagoly pedig csak repülni tud. Furcsán nézne ki egy repülő húsvéti nyúl. Ráadásul, te épp úgy tudsz ugrálni, mint a nyulak.

Bernya, ha nem lettek volna Cirmikével hosszú évek óta barátok, ezt sértésnek vette volna.

- Na bújj csak bele, hadd lássam, jó-e a méret.

Bernya felsóhajtott és a jelmez után nyúlt. Arra gondolt, a saját kisfiáért is megtenné. Biztosan meg is teszi majd.

Felöltötte a nyúljelmezt, Cirmike pedig üggyel-bajjal összecipzározta rajta.

- Húzd be a hasad! – szólt rá a kengurura, és egészen az állig húzta a cipzárt. Eligazgatta a farokban szánt pompomot, és elrendezgette a füleket.

- Na, milyen? - kérdezte Cirmike, és hátrébb lépett – Egész jó! – állapította meg, és odahúzta Bernyát a tükör elé. Nem mondhatjuk, hogy a kenguru gyönyörködött volna a látványban. Főleg, amikor Cirmike kartonból kivágott nyúlfogakat kezdett illeszteni a szája elé.

- Erre szerintem nincs szükség – makogta Bernya papírral és csirizzel teli szájjal, de Cirmike a fejébe vette, hogy nyúlfogai is lesznek. Márpedig, ha Cirmike valamit a fejébe vesz, abból ritkán enged. Ezt Bernya elég jól tudta, így hát megadóan tűrte, hogy a cica kartonfogakat ragasszon a szája szélére.

- Jó, hogy nem júliusban van húsvét – állapította meg a kenguru, mert igencsak melege volt a vastag bundában.

- Mindjárt végzünk – nyugtatta Cirmike, és egy nagy pohár hideg limonádét helyezett kilátásba Bernyának, aki nem tudta eldönteni, vajon hőgutát, vagy csak egyszerű gutaütést kapjon a nyúljelmezben.

- Így ni – jelentette be Cirmike – Meg is vagyunk. Remekül festesz – dicsérte meg Bernyát.

- Tojást tényleg remekül festek – jegyezte meg némileg epésen Bernya, és oldalt fordult, hogy nyúlfogai után a farkincáját is megcsodálja. Szokatlan volt a fehér pamacs a hosszú kengurufarok helyett, de a nyúlfogak közelébe sem ért!

Cirmike a telefonjáért nyúlt, hogy lefotózza Bernya-nyulat, de a kenguru határozottan lefogta a kezét.

- Na, ezt nem! – szögezte le, és kivette a cica kezéből a telefont – Hogyisne, hogy aztán viszontlássam valamelyik közösségi oldalon, s rajtam mulasson mindenki! Még talán be is jelölnél rajta, s odaírnád alá, hogy Bernyuszi! – jegyezte meg Bernya nem minden él nélkül, utalva ezzel Cirmike szokására, mely szerint naponta új képeket töltött fel az internetre.

- Sose tennék ilyet, Bernya – ígérte meg megilletődve Cirmike, s fogadkozott, soha senkinek el sem meséli, hogy Bernyát nyúlnak öltöztette.

- Akkor jó – nyugodott meg Bernya – Lássunk hozzá. Elég meleg ez a hacuka. Mit kell tennem?

- A cicák málnabokor körül settenkednek – nézett ki az ablakon Cirmike – Annyi a dolgod, hogy megkerülöd őket, a körtefa melletti ribizlibokorba pedig elrejted ezt – és Bernya kezébe nyomott egy fűvel kibélelt fonott kosarat, benne rengeteg hímes tojással és nyuszicsokival – Ha megvagy, akkor csapj egy kis zajt, hogy a gyerekek felfigyeljenek, és odaszaladjanak. Amikor látod őket közeledni, akkor ugorj fel, és hatalmas ugrásokkal szaladj el a szomszéd kertbe. Van egy átjáró a kerítés alatt, a vakondok ásták. Ja, és igyekezz úgy ugrálni, mint egy nyúl!

- Természetesen! – sóhajtott Bernya, s reménykedett benne, hogy elég széles lesz az a vakondok által ásott átjáró, és nem fog beszorulni.

- Mehetsz – intett Cirmike, s Bernya a hátsó ajtón át kiosont a kertbe. Észrevétlenül megkerülte a málnabokrokat, ahol a kiscicák táboroztak, s épp az ellenkező irányba meresztgették a szemüket. Nesztelenül a körtefához lopózott, és széthajtotta a ribizlibokor ágait. Elhelyezte a kosarat, majd startra készen mozgatni kezdte az ágakat, hogy a kiscicák meghallják a neszt.

- Ott a nyuszi! – hallotta meg Cirmiák kiáltását, és a három cica szédületes iramban a ribizlibokor felé száguldott. Bernya csak erre várt. Kiugrott a bokorból, s a kerítés felé ugrándozott. Eszébe jutott Cirmike intelme, s próbálta a farokbojtját valahogy nyulasan rázni ugrálás közben, de hamarosan sokkal nagyobb problémával szembesült. Meglátta a vakondok által ásott átjárót két rózsabokor takarásában, és afelé vette az irányt. Jól irányzott ugrással a lyukban termett, de érezte, hogy ezen nem fog teljesen átférni. A cicák a nyomában miákoltak, ott a nyúl, kapjuk el!-kiáltásokkal. Bernya, amennyire tudta, összehúzta magát, és igyekezett eligazítani a rózsabokrokat. Most először örült a vastag nyúlbundának, mert az már tele volt tüskével. Összekuporodott az üregben, s még a lélegzetét is visszafojtotta, ahogy a kiscicák a közelbe értek.

- Láttam, ott volt

- Menjünk utána! Nem járhat messze!

- Oda bújt be a kerítés alá! – kiáltoztak a cicák. Belestek minden bokor alá, még a rózsák ágait is próbálták széthajtani, de szerencsére szúrta a mancsukat.

- Au – nyávogtak.

- Nem is itt van – jelentette ki végül Miákos – Nem lehet a rózsák között, azok nagyon szúrnak!

Bernya hallotta, amint a kiscicák arrébb vonulnak, és a kert másik végében keresik tovább a nyulat. Óvatosan kilesett. Mikor látta, hogy tiszta a levegő, előbújt, és lecipzárazta magáról a tüskés nyúlbundát.

- Nem is olyan könnyű a húsvéti nyúl dolga – állapította meg. A bundát elrejtette az üregben, és visszafelé indult a házhoz.

- Bernya bácsi! – kiáltott rá Cirmiák – Te mit csinálsz itt? Láttad te is a nyulat?

- Én is láttam – felelte Bernya – épp csak a farka végét. Benéztem minden bokor alá, de nem találtam sehol. Meglógott. De néztétek már, hagyott itt nektek valamit?

- Nézzük meg inkább, hagyott-e ajándékot – mondta Micicica – Már úgyis bottal üthetjük a nyomát!

Bernya komótosan visszasétált a teraszra, leült Cirmike mellé, és egy pohár hideg limonádéval a kezében nézte a kiscicákat, akik hamarosan észrevették az ajándékkosarat. Boldog nevetéssel vetették rá magukat, és amikor apjuk hazaért, lelkesen mesélték, hogy látták a húsvéti nyulat, igaz, épp csak a farka végét, de látták, ott tűnt el a kertek alatt.

- Köszönöm, Bernyuszi – suttogta hálásan az előszobában Cirmike, amikor este kikísérte a kengurut – Ígértem, soha senki nem fogja megtudni, hogy egyszer nyúlnak öltöztél három kíváncsi kiscica kedvéért. Te vagy a világ legjobb barátja! – megölelte Bernyát, puszit nyomott az arcára, egy kosár hímes tojást a kezébe, és becsukta mögötte az ajtót. Bernya fáradtan poroszkált hazafelé, vigyázott a kosárban a tojásokra, és azon töprengett, kölcsönkéri Cirmikétől a jelmezt, hadd lássa majd egyszer az ő kisfia is a húsvéti nyuszit, legalább a farka végét a bokrok között.

Így történt, hogy nem készült sem fénykép, sem rajz Bernya húsvéti szerepléséről. De azt megengedte, hogy a történetet közzétegyem, mert hosszú-hosszú évek múlva is szép emlékként élt benne az a húsvéti délután a kiscicákkal, amikor először öltözött nyúlnak a gyerekek kedvéért.