Most nagyon-nagyon előreszaladunk az időben. Jártunk már a múltban, Bernya kiskenguru korában, a barátai életébe is bepillantottunk már (fogunk is még!), és most egy mese erejéig következzék egy kis kitekintés a jövőbe!

Mindez akkor történt, amikor Cirmikének már megszülettek a kiscicái, Bernya pedig híres cukrászmester volt már. Egész álló nap apró boltjában sürgölődött, sütötte a húsvéti répatortákat, töltögette a krémeseket, gyúrta a pogácsát és szaggatta a szalagos fánkokat. Igyekezett, mert délutánra Cirmike várta a kiscicákkal, tojásfestésre. Bernya mindent elrendezett, a kiszolgálást Marikára hagyta, s trolira szállt, hogy el ne késsen Cirmikééktől. Bizony, már nem tudott csak úgy gyalog átugrálni, mert a cicák néhány utcával arrébb költöztek, egy kedves kis kertes házba, mert a másfél szobás, szűk lakótelepi lakás kevésnek bizonyult a három kiscicával. Bernya leszállt a Szugló utcánál, és befordult a második sarkon. Nem érkezett üres kézzel: sajtos rudat, marcipáncicákat és cicabattát hozott a cicáknak. A három kiscica a nyakába ugrott, dorombolva hízelegtek neki. Micicica, Miákos és Cirmiák nagyon szerette Bernya bácsit, aki sosem mulasztotta el, hogy saját készítésű édességgel kedveskedjen nekik.

Cirmike beinvitálta Bernyát, és nekiláttak a tojásfejtésnek. A cica már előkészített mindent, csak mártogatni kellett a kifújt tojásokat a festékbe, aztán egy vékony ecsettel mintákat rajzolni rá. A kiscicák eleinte lelkesen segédkeztek, de ahogy egyre több tojás roppant össze apró kis mancsuk között, elkedvetlenedtek, és kikéredzkedtek a kertbe játszani.

(Kép innen.)

Cirmike kávét főzött Bernyának, és pihenőt javasolt. Kiültek a teraszra, hogy szemmel tartsák a gyerekeket, és kortyolgatták a sűrű, házi tejszínnel felöntött feketét. Cirmike a húsvéti előkészületekről csacsogott:

- A kiscicák nagyon várják a húsvéti nyuszit! Cirmiák nem is tud elaludni esténként, annyira izgatott! Miákos pedig a fejébe vette, hogy idén mindenáron meglesi a nyulat. Ma a reggelinél azt mondta, a kell, egész álló nap a kertben fog várni rá. Nem bírok már velük!

Bernya elmosolyodott, s arra gondolt, nemsokára neki is megszületik a fia. Cirmike azonban tovább folytatta:

- Tudod, hogy a húsvéti nyulat még soha senki nem látta! Én is vártam kiskoromban, kerestem a bokrok alatt, de az anyukám azt mondta, a nyuszi épp akkor jön, amikor nem figyelek oda. Órákig guggoltam elbújva egy bokor mögött, de nem láttam semmit. Egyszer aztán mintha megmozdult volna a szemközti bokor! Úgy megdobbant a szívem! Odakúsztam nesztelenül, de nem találtam ott a nyuszit. Csak amit ott hagyott, nagy kosár hímes tojást, meg csokoládét. Mégis, ez volt a legnagyobb élményem! Majdnem láttam a nyulat! Évekig erre gondoltam, minden egyes húsvétkor!

Bernya mosolyogva hallgatta. Majdnem látni a húsvéti nyuszit, az valóban nagy élmény egy kiscicának!

- Azt szeretném, ha a kiscicák is találkozhatnának vele. Persze tudom, a nyuszival nem lehet csak úgy összefutni, de ha már egész nap a kertben várják, legalább legyen olyan érzésük, mintha épp akkor járna ott.

- Jó ötlet! – helyeselt Bernya, a kávét kortyolgatva. Kicsivel később már nem egészen így gondolta, de ne szaladjunk ennyire előre! Egy pillanatra hagyjuk Bernyáékat kávézni a teraszon, s pillantsunk be Cirmikéék nappalijába. Ott is a ruhásszekrény legfelsőbb polcának legeldugottabb zugába. S hogy mi találunk ott? Egy nagy, fehér bundát! Ha jobban megnézzük, látni fogjuk, hogy a bunda elöl cipzáras, hátul bojtnyi farokban végződik, a kapucniján pedig két óriási nyúlfül lengedezik. Cirmikének terve volt, s ebben Bernyára is számított! Hogy micsoda, arra most nem kell még hosszú heteket várni, amíg megjelenik a könyv! Húsvéti mesénk hamarosan folytatódik.