- Van még valami - írt rám Bernya az nem sokkal ezelőtt. Először nem értettem, miről van szó.

- Tudod, a fóbiák...

- Ja, igen! Mesélj! Történt valami?

- Tudunk találkozni? - írta.

Te jó ég! Mi lelhette Bernyát? Persze azonnal beleegyeztem. A patakpartot javasolta. Elég izgatottnak tűnt, amikor megérkezett.

- Te ugye, pszichológusnak tanulsz? - kérdezte, mintha nem tudta volna. Tegnap legalább háromszor említettem neki a vizsgaidőszakot.

- Igen. Miről van szó? - megsejtettem, hogy ez sok a kertelés valami komolyabb dolgot takar.

- Olvasom a Micimackót. Robi adta kölcsön, a lángosos eset után.

- Ühüm. És, tetszik?

- Igen, nagyon - felelte kedvenc kengurum - Csak...

- Mi az?

- Tudod, van az a rész, amikor Micimackó vendégségbe megy Nyuszihoz. Tudod?

- Igen.

Bernya hallgatott.

-És? - kérdeztem. Közben gondolatban lapozgattam a Micimackót. Mitől félhet vajon Bernya a Nyuszis részben?

- És Micimackóval történik valami, amitől megnő, és beszorul egy hétre Nyuszi odújába.

- Ühüm.

- És mióta olvastam, ettől félek.

- Pontosan mitől?

- Hogy esetleg beszorulhatok valahova. Ez olyan bezártságtól való félelem lehet. Hogy is hívjátok ezt, ti pszichológusok? Egyszer már olvastam róla. A liftbe sem mernek beszállni, akiknek ez a fóbiájuk van.

- Klausztrofóbia - magyaráztam - Nem mersz beszállni a liftbe? Mióta?

- Nem, nem. Oda be merek. De mégis, attól félek, hogy egyszer csak beszorulok valahova. Mondjuk vendégségben. És ott kell maradnom egy hétig, étlen-szomjan. A medve egy hétig nem kapott enni! És Nyuszi törülközőtartónak használta a lábát, és kénytelen volt a hátsó kijáraton közlekedni! Ez elég szörnyű, nem?

- De - feleltem én, és elgondolkoztam egy pillanatra. Talán többre is, mert Bernya szólalt meg:

- Mit lehet tenni?

- Tudod, Bernya, én azt hiszem, te nem vagy klausztrofóbiás.

- Ez megnyugtató, köszönöm - kezdett hálálkodni, de én folytattam:

- Úgy látom, te attól félsz, hogy egyszer túl sokat találsz enni, és ezért szorulsz be valahova.

Bernya nem reagált.

(Bernya rémálma. Kép innen.)

- De ezen könnyű segíteni - biztattam - soha többé ne egyél három lángost egymás után!

- Az biztos! - jelentette ki határozottan - Azt a délutánt sosem felejtem el!

- Szerintem Robi se! - válaszoltam én. Örültem, hogy Bernya már nincs annyira elszontyolodva. És annak még jobban, hogy nincs semmi komoly gondja.

- Tudod - mondta végül - azért ez borzasztó lehet! Egy hétig egy nyúlüreg bejáratába szorulva! Brr! Nem is tudom, Micimackó végül hogy dolgozta fel ezt az egészet. Gondolod, hogy felkeresett egy pszichológust?

- Nem hiszem - feleltem én - Szerencsére a mesék hőseinek nincs szükségük pszichológusra!

Bernya hálásan ölelt meg, és könyvét a hóna alá csapva elugrált a szeles áprilisi estében.