Hohó! - gondoltam rögtön, amikor Szilvi, a VKP-sok szellemi vezére kisorolta a következő témát. Most végre megtudom, hogyan készül a híres-neves cicabatta! Mi a titka a puha tésztának, a lágy vaníliakrémnek, s hogyan csinálja Bernya, hogy a töltelék sosem folyik ki oldalt, és ég rá a tepsire. Saját buktakészítési próbálkozásaim jutottak eszembe, melyek mindig úgy végződtek, hogy a tepsit másfél napig kellett mosószeres vízben áztatni, aztán hosszú percekig dörzsikével sikálni, a bukta pedig egy tálcán árválkodott napokig, mert a fojtós, töltelék nélküli tésztát senki nem akarta megenni. Na de majd most! Kifaggatom Bernyát, sőt, meg is kérem, mutassa meg, hogyan csinálja. Ellesem a titkát, a kenguru-varázslatot, talán még fényképeket is készítek közben, s az egészet ideposztolom Nektek, no meg a magam számára. Ideje is, hogy a Bernyablog színesedjen kicsit, egy poszt erejéig csináljunk gasztroblogot belőle! Már láttam is magam előtt a színes, ízléses, étvágygerjesztő ételfotókat, valami csilivili Instagramról importált szűrővel, s máris menőnek éreztem magam. No meg a Bernyablogot.

El is látogattam Bernyához a cukrászdába. Természetesen futás után, persze, hogy bűntudat nélkül befalhassak egy krémest, sajtos rolót, vagy bármit, amivel megkínál. Somlói galuskát kanalaztam éppen, amikor elment az utolsó vendég, Bernya kitette a zárva táblát - ami után persze még ugyanúgy fogadott vendégeket, ha épp arra jártak - s lehuppant mellém. Nem is kerteltem sokat. Egyből rátértem arra, mennyire érdekel, hogyan készül a messze földön híres cicabatta. Bernya sem várt sokáig a válasszal.

- Ne haragudj, Kata, de az a helyzet, hogy a cicabatta receptje - nos, hm, az titok.

- Miiicsoda? - kérdeztem én meghökkenve. Még a somlóit is elfelejtettem tovább kanalazni. Még hogy titok? Mi az, hogy titok?

- Tudod, minden cukrásznak megvannak a maga titkos receptjei - magyarázta Bernya, elképedésemet látva - Amit nem szívesen oszt meg másokkal. Nekem a cicabatta ilyen. A kedvenc, titkos receptem.

- Értem - feleltem én, meglehetősen leforrázva - Persze, értem. De nem tehetnél most kivételt? Csak most? Csak velem? Csak a VKP kedvéért?

- Nem, sajnos - felelte Bernya szelíden, de határozottan. Kis ideig hallgatva néztem.

- De hát akkor miről írjak a VKP-s posztban? - kérdeztem végül, mert más nem jutott eszembe. Bernya széttárta a mancsát.

- Nem tudom - felelte sajnálkozva - De a cicabatta receptje titkos.

- És hol tartod a receptet? Biztos leírtad valahova? Egy széfben őrzöd egy titkos, sötét  és mély barlangban?

- Nem írtam le. Itt van a fejemben - felelte Bernya.

Sokáig hallgattunk. Kicsit meg is sértődtem. Durcásan kanalaztam a maradék somlóit a tányérból. A szemem sarkából lestem csak Bernyát, aki szintén kissé kellemetlenül érezte magát.

- Értsd meg, a cicabattát csakis Cirmikéék kávézójában lehet kapni. Még én sem árulom. Aki cicabattát szeretne enni, annak el kell látogatnia a Chatterie Caféba. Ez remek reklám Cirmikééknek, s én ezzel hálálom meg a sok segítséget, amit tőlük kapok. Nem tehetem meg velük, hogy ország-világnak elárulom a receptet, s eztán, ha valakinek cicabattára fáj a foga, süt egyet otthon magának! Nem, azt nem lehet. Aki cicabattát szeretne enni, az látogasson el a Zsálya utcai Chatterie Caféba Cirmancshoz és Cirmikéhez! Ezt meg kell értened!

Hallgattam még egy kicsit. Bernyának tulajdonképpen igaza volt. Ezt be kellett látnom. Magamban még müffögtem egy kicsit, amikor Bernya megkérdezte:

- Csomagoljak neked egy kis medvehagymás pogácsát? Délután sült, még langyos! A medvehagyma is egészen friss, hajnalban szedtem a medve alól. Kicsit morgott is a medve, hogy ilyen korán felzavarom, de elárulom, a legjobb medvehagymás pogácsa a hajnalban szedett, még harmatos medvehagymából készül! - azzal elém rakott egy jó nagy papírzacskót, telis tele gőzölgő, medvehagymás pogácsával. Kezdtem kiengesztelődni.

- Akkor írd meg ezt  - mondta békítőleg Bernya - A legjobb pogácsához a hajnali, harmatos, medve alól szedett medvehagyma a legideálisabb. Kedvesen arrébb kell tolni a medvét, s ki kell alóla húzni a hagymát. Aztán azon frissiben felaprítani - a hagymát, nem a medvét! - s mehet a tésztába. Aromás sajtot, frissen őrölt borsot ne sajnáld belőle, keleszd egy órát meleg helyen, hajtogasd meg többször, s mehet is a sütőbe. Ez a titka. Roppant egyszerű.

A cukrászdába újabb vendégek érkeztek. Leskelődtek az üvegajtón, szomorúan vették észre a zárva táblát, de Bernya eléjük sietett, s beinvitálta őket. Amazok hálálkodtak, s fél tálca minyont, és fél kiló sajtos masnit vásároltak. Búcsút vettem Bernyától, s hazafelé indultam én. Ha a cicabatta receptjét nem is, a medvehagymás pogácsáét legalább megtudtam tőle. Csak azt felejtettem el megkérdezni - tűnődtem a pogácsákat majszolva a hazaúton - Hogy vajon mit tegyünk, ha a medve zokon veszi a hajnali ébresztést és a hagymaszedést? Márpedig a medve nem játék, ugyebár! Legközelebb feltétlen megkérdezem Bernyától!