Nem hivatkozom többet a vizsgaidőszakra. Uncsi. Igaz, hogy tavaly ilyenkor egyáltalán nem volt vizsgaidőszak... mit tudtam én akkor még varianciaanalízisről, neokortexről és elsődleges interszubjektivitásról! Na de befejeztem. Bernya is mondta múltkor, mikor bekukkantottam hozzá egy stresszűző fagyizásra, hogyha még egyszer kiejtem a számon azt, hogy kognitív, soha többé nem adja édes tölcsérben a fagyimat.

Szilvi ezt a témát sorsolta nekünk mára,és bár ez a fajta visszatekintés talán év végére jobban illene, miért is ne lehetne a nyár kezdetén csinálni egy gyors számvetést? Merthogy ez a cím - ami adott - engem egyből arra késztet, hogy számvetést készítsek, hol állt tavaly ilyenkor Bernya, a kenguru kalandjai. Így ma megint nem mese lesz, hanem visszatekintés, amelyben elmesélem, milyen nagyot fejlődött tavaly óta a dédelgetett álmom, kenguru-gyermekem, imádott Bernyám.

Először is, tavaly ilyenkor kezdtem el írni azokat a fejezetek a könyvből, amelyekben Bernyából cukrász lesz. Ültem az irodában, beköszöntött a nyár, és én szabad perceimben titokban Bernyát pötyögtem a billentyűzeten. Ekkortájt írtam a Bernya a Balatonon c. részt is. Ekkor pattant ki a fejemből Tappancsosi Dömötör cukrászmester figurája, ekkor találkozott Bernya Füreden Gettó Gattóval, aki néhány pohár balatoni bor elfogyasztása után egyre csak azt hajtogatta a kengurunak, hogy "Én vagyok a góré a Tagorén!". No és ekkor tudtam meg egy titkos, ám megbízható informátortól, hogy hogyan lehet halat fogni kengurumódszerrel, és hogyan szörföznek a kenguruk - legalábbis azok, akiknek kellően nagy a füle. De csitt! Nem árulom el az egészet! Mindez le van írva a könyvben, mely csak arra vár, hogy Ámon Attila, az aranykezű grafikusunk befejezze a rajzolást. (Én meg a vizsgákat. Bocsánat, nem szóltam.)

Apropó, Attila! Tavaly ilyenkor még nem volt Bernyának arca sem! Csak egy kenguru volt, amolyan átlagos, vörösesbarna óriáskenguru, és én legtöbbször így gondoltam rá:

Aztán megismertem Attilát, aki megalkotta Bernya bájos, kicsit dagi (de azért nem annyira!), mindazonáltal imádnivaló figuráját. Aztán sorban a többiekét:

Így történhetett, hogy a születésnapomra ezt a képet kaptam ajándékba: rajta van szinte mindenki, akivel a Bernya, a kenguru kalandjai első részében találkozhatunk. Nézzétek csak meg jól, ki kandikál ki Bernya mögül egy csokor virággal a kezében! Ő Eva Kengurska! De most már tényleg csitt! Ha mindent elmesélek, mi marad a könyvben? Pedig már alig bírom magamban tartani! Pár hét, és a kezünkbe foghatjuk végre Bernya a kenguru kalandjai első részét! Aki kedveli Bernyát, drukkoljon nekem, hogy túl legyek a vizsgákon, s mihamarabb nekilássak a könyvkiadás előkészületeinek. Ígérem, a nyár nem fog eltelni Bernya nélkül! Hisz emlékszünk: 2015 a kenguru éve!