"Bernya hálásan pillantott Robira, megtörölközött, lerogyott egy zsámolyra, és percekig szuszogott. Aztán felállt, és már épp indult volna az öltöző felé, amikor Robi megjelent két kézisúlyzó-párral, egy kisebbel és egy nagyobbat. Bernyának szörnyű érzése támadt, hogy még közel sincs vége az edzőtermi látogatásnak. Aggodalmát tetézte, hogy Robi a nagyobb súlyt szánta neki. Kérdőn nézett a békára, aki a kisebb súlyzópárral karhajlításokat és emeléseket kezdett végezni, a zene ütemére. Márpedig nem egy lassú, andalító dal harsogott a rádióból, hanem egy gyors, ritmusos zeneszám. Bernya feltápászkodott a zsámolyról, és megpróbálta megértetni Robival, hogy ő csak a pocakjából szeretne leadni, semmi szüksége extra izmokra, de a béka két széria között elmagyarázta, miért van szükség a súlyzós erősítésre. Bernya megadóan kézbe fogta a súlyokat, és igyekezett utánozni Robit.

- Ebből hányat kell csinálni? –kérdezte.

- Amennyi jólesik – jött a válasz.

- De nekem egy se esik jól – müffögött Bernya, és leengedte a súlyzókat. A szeme sarkából látta, hogy Józsi is befejezte a futást, és a tükör előtt emelget egy-egy súlyzót. A másik oldalra pillantott, a gorillák még mindig edzettek, és karhajlítgatás közben elnézte dudorodó izmaikat, színes tetoválásaikat.

- Semmiképp sem akarok kigyúrt kenguru lenni – súgta oda Robinak. A béka megnyugtatta, ennyi edzéstől még nem lesznek medveizmai, és még egy sorozat karemelést diktált. Aztán odavezette Bernyát egy padhoz.

- Na végre, egy kis pihenés – könnyebbült meg a kenguru, és gyorsan le is feküdt, mielőtt a béka meggondolná magát. De rosszul számított, mert Robi kisvártatva megjelent egy villás rúdtartóval, és egy ránézésre legalább 10 kilós rúddal. Betolta az állványt, hogy közrefogja a padot, és közölte Bernyával, hogy fekvenyomás következik.

- Már fekszem – jelentette ki Bernya. – Legyen elég, ha én csak a gyakorlat egyik felét csinálom.

De Robi hajthatatlan volt. Lefeküdt a szomszédos padra, megragadta a rudat, a mellkasához húzta, aztán kinyomta maga fölé a levegőbe.

- Na, ebből csináljunk négyszer nyolcat – szólt oda Bernyának. A kenguru belátta, hogy nincs menekvés, innen legfeljebb hordszéken távozhat, ha egyáltalán, és a rúd felé nyúlt. De nem érte el! Félig felült, hogy megmarkolja, de ebben a helyzetben meg nem tudta megtartani magát, meg a rudat.

- Bernya, nehogy így próbáld meg megfogni! – kiáltott rá Robi – Megsérül a gerinced! Csakis stabil hanyattfekvésben emeld meg a súlyt!

- De úgy nem érem el – magyarázta Bernya, és mutatta Robinak, hogy hiába nyújtja ki teljes hosszában a kezét, az nem ér fel a rúdig.

Robit akkorát nevetett, hogy a teremben mindenki odakapta a fejét.

- Belátom, hogy a fekvenyomás tényleg nem kenguruknak való! Akkor maradj a hátadon, csinálj néhány felülést, és végeztünk is mára.

- Mi lenne, ha csak egy felülést csinálnék? Felülnék, aztán ülve megvárnám, amíg végzel? – állt elő újabb ötlettel Bernya. Aztán észrevette, hogy a többiek még mindig őt nézik, úgyhogy nekilátott egy sorozat hasizomgyakorlatnak, és közben igyekezett észrevétlenül lejjebb húzni a hasán felpöndörödött pólóját.

- Miért nem születtem koalának? – gondolta közben – Azok napi 20 órát alszanak, a maradék időben meg eukaliptuszleveleket rágcsálnak, és fütyülnek a világra.

- Gyere húzódzkodni! – hívta Robi. Bernya odanézett,és látta, hogy Robi a bordásfalnál áll. Befejezte a hasizmozást, és odament a békához.

- Nézd, így kell csinálni – magyarázta – Fogd meg a bordásfal legmagasabb fokát, amit még éppen elérsz, és húzd fel magad.

- Én már futás közben is épp eléggé felhúztam magam – müffögte a foga között szűrve Bernya, de azért megragadta a rudat.

- Húzd fel magad! – biztatta Robi. Bernya próbálta felhúzni magát, de a karja valahogy nem hajlott. Ekkor elrugaszkodott a földtől és felugrott. Aztán szép lassan leengedte magát.

- Egy így nem lesz jó – csóválta a fejét Robi – Na, nem baj, ehhez még kell egy kicsit erősödnöd. Egy-két hét múlva már ez is menni fog –állapította meg, és csinált néhány húzódzkodást.

- Mára ennyi! – hangzott el Robi szájából a megváltó mondat, és Bernya, utolsó erejét megfeszítve elrohant az öltözőbe, mielőtt Robinak eszébe jutna még valami.

- Várj, a nyújtás! – kiabált utána, de Bernya már nem hallotta. Az öltözőben lerogyott egy padra, és percekig pihegett. Nemsokára megérkezett Robi is.

- Kimaradt a nyújtás – figyelmeztette a kengurut – Holnap meg sem fogsz tudni mozdulni.

- Nem is terveztem – müffögte Bernya a foga között, és bevonszolta magát a zuhanyzóba. Alig bírta felemelni a karját, hogy beszappanozza magát. Valahogy mégis sikerült, lemosta magáról az izzadságot, megszárítkozott, összepakolta a ruháját, és útra készen megállt Robi előtt:

- Siess, nehogy bezárjon a lángosos!

- Te viccelsz? – nézett rá Robi megrökönyödve – Hát hogy akarsz így lefogyni? Semmi lángos, semmi zsírban sült szénhidrát. Ropogós saláta zsírmentes öntettel, desszertnek esetleg egy könnyű gyümölcssalátával! Meghívlak arra is, van itt egy remek salátabár.

Bernya majdnem elsírta magát csalódottságában. Robi nyomában átment a salátázóba, rendelt magának egy nagy tál zöld levelet, és vágyakozva pillantott a pultban sorakozó friss szendvicsekre. Úgy érzete, máris sokkal karcsúbb lett, és igazán beleférne egy rövidebb bagett sajttal, de a béka arrébb húzta a karjánál fogva. Bernya elkeseredést látva megnyugtatta, csak néhány hétig kell tartania a diétát, és lejárnia mozogni, és mire Eva Kengurska hazajön, egy snájdig kenguru fogja várni a repülőtéren. Bernya innentől fogva kettőzött erővel várta haza a kengurulányt, és eldöntötte, első dolga lesz, hogy elviszi lángosozni az Örs vezér téri kioszkba, amikor majd megérkezik új otthonába."