Bernya megtalálható a legnagyobb közösségi oldalakon is. Jelöld ismerősnek (biztosan visszajelöl!), kövesd kalandjait, hogy ne maradj le egyetlen apró momentumról sem kedvenc kengurunk életéből! Bernya hamarosan az Instragramon is elérhető lesz, de pszt! Ez egyelőre hétpecsétes titok! El ne áruld...!

Az alábbiakban elmesélem, hogyan regisztrált Bernya a legnagyobb, kék színű közösségi oldalon.

"Mikor hazaért, villanyt gyújtott, előkereste a laptopját, és felnyitotta. Leült vele a kanapéra, ám előtte egy kis tálkában sós mandulát készített magának a kisasztalra. Bár tudta, hogy a nassolás nem kimondottan egészséges, sokszor mégsem tudta megállni, hogy meg ne egye az egész zacskónyit. – Az olajos magvak egészségesek – vigasztalta magát, amikor elfogta a bűntudat egy-egy üres zacskó láttán. – Semmiképp sem akarok pocakot növeszteni – jutott eszébe, és a mandulás zacskót visszatette a konyhaszekrénybe. A tálkára csak néhány szemet rakott.

– Ennyi épp elég lesz a nagy kalandhoz.

Aztán nekiállt, hogy regisztráljon a legnagyobb közösségi oldalra az interneten. Az oldalt Robi említette neki már sokszor, de Bernya eddig sosem gondolt arra, hogy neki is csatlakoznia kéne. Ám Robi annyira lelkesen mesélt róla, hogy a kenguru végül úgy döntött, megnézi magának. Előtte azért felnézett az álláskereső oldalra, de megint nem járt sikerrel. Úgyhogy gyorsan továbbkattintott, megadta a nevét, az e–mail címét és az életkorát, és hipp–hopp, máris készen volt a saját profilja. A rendszer javasolta, hogy képeket is töltsön fel magáról, hogy az ismerősei könnyebben megtalálják. Bernya végül három képet töltött fel: egy arcképet, egy teljes alakos fotót, valamint egy régi, kicsit már homályos képet, amely még Ausztráliában készült, a kenguruóvodában. A kicsi kenguruk egy sziklán ücsörögtek a folyóparton, ahová rendszeresen vitték őket hűsölni a nyári hőségben, és a képen meglehetősen egyformának tűntek. Bernya nagyon bájosnak találta ezt a képet, és jót mulatott azon, hogy senki sem ismeri fel a kis Bernyát a sok, egymáshoz megszólalásig hasonlító kengurukölyök között.

Miután ezzel végzett, nekiállt széjjelnézni az oldalon. Hamarosan rátalált Robira, aki a jól ismert széles mosolyával mosolygott a profilképen. Bernya megörült neki, és gyorsan ismerősnek is jelölte. Aztán tovább nézelődött. Hamarosan volt osztálytársai adatlapjára bukkant. Megtalálta Arnoldot, a hiperaktív bonobót, Minnát, az üregi nyulat, és Józsit, a mongol futóegeret is. Arnold, a bonobó, adatlapja tanúsága szerint sales managerként dolgozott, amiről Bernya nem tudta pontosan, micsoda, de úgy tűnt, Arnold roppant fontos és elfoglalt lehet. Minna divattervezőnek tanult, és most Milánóban nyúlcipőket tervezett egy nemzetközi divatcég számára. Egyedi, hímzett, fehér alapon piros virágos cipői valóban lélegzetelállítóak voltak. – Vajon mit szólna az én gumicsizmámhoz? – mondta magának félhangosan Bernya, és ismerősnek jelölte a nyulat. Józsi, a mongol futóegér könyvelőként dolgozott, és adatlapja telis tele volt mindenféle sportversenyeken készült felvételekkel. „A mezei hosszútávfutás bajnoka” – volt a felirat az egyik kép alatt, amelyen Józsi egy kupát szorongatott, büszkén nézve a kamerába. Bernya majdnem hozzászólt a képhez, hogy gratuláljon Józsinak, de aztán arra gondolt, az egér talán gúnyolódásnak venné, így csak arra kattintott, hogy „tetszik”, és tovább nézelődött. Szinte minden régi osztálytársát megtalálta, és Marikára is rálelt, a cirkuszbeli perecárus lányra. Bernya végignézte mindenki adatlapját. A régi iskolatársai – úgy tűnt – egytől egyig hatalmas karriert futottak be. Jól hangzó beosztásban dolgoztak, és fényképeikről csak úgy sugárzott, hogy boldogok, jól keresnek, és irigylésre méltó életet élnek. Bernya elszontyolodott. – És én mit írjak magamról? – gondolta nehéz szívvel. – Bernya vagyok, a falánk, bamba, munkanélküli kenguru. – De aztán elhessegette magától a gondolatot. – Először is, nem vagyok falánk, csak szeretek enni. Másodszor is, bamba sem vagyok, hanem szeretek nézelődni. Harmadszor pedig – nos, munkám éppen nincsen, de aki keres, talál. Előbb–utóbb biztosan találok valamit. És ott van Robi! A legjobb barát a világon! Meg a patakparti ugrálás! Meg a szigetkörök! Meg a hosszú séták!

Míg erre gondolt, észrevette, hogy Robi már vissza is igazolta az ismeretségüket, és még egy kedves üzenetet is írt neki. Bernya annyira belemerült az adatlapok nézegetésébe, hogy észre sem vette, hogy teljesen besötétedett. A sós mandulát már régen megette, és most igencsak gyötörte az éhség."

Hogy mi történt ezek után? Talált-e Bernya munkát, s sikerült-e elkerülnie a lesoványodást és az éhenhalást? A könyvből kiderül!