Bernya a futópadon

"A tükör előtt egy nyúlánk gólyalány guggolt, izmos lábán csak úgy feszült a nadrág. A sarokban négy kigyúrt gorilla hangoskodott, és felváltva edzettek vállra és hátra. Hátrébb, a lábgépeknél hófehér bundájú pincsilány tornázott, szintén macskanadrágban. A másik sarokban, a gorillákkal átellenben futógépek sorakoztak, és egyik-másik még üres volt. Bernyának mind közül a futópadok voltak a legszimpatikusabbak, így arrafelé óvakodott. Igyekezett kihúzni magát, a hasát pedig behúzni, és ettől a kettős erőfeszítéstől kissé nehezen vette a levegőt. Robi a bordásfalnál melegített be, szakszerűen, ahogyan az egy testnevelő tanártól elvárható. Bernya is csinált néhány törzsdöntést – eközben is igyekezett a hasát behúzva tartani -, még egy-két karkörzés, és felállt az egyik padra. A futópadon egy bonyolultnak látszó szerkezet mutatta az időt, a megtett távot és az elégetett kalóriákat. Egyelőre makacsul nullán maradt, mert a kenguru nem tudta elindítani a gépet. Megnyomta a kék gombot, aztán a sok kicsi számot, végül már a nagy pirosat is középen, de csak nem történt semmi.

- Kell segítség? – hallott a háta mögül egy ismerős hangot. Bernya hátrafordult, és Józsit, a mongol futóegeret pillantotta meg, trikóban és rövidnadrágban, és valami ismert márkás futócipőben. Józsi, Bernya könyvelője és adótanácsadója, mellesleg pedig legnagyobb riválisa a futásban, végigmérte a kengurut. Bernya horpadásig húzta be a hasát, és igyekezett nem arra gondolni, hogy most biztosan Józsi is látja a pocakját.

- Igen – vágta rá gyorsan, és a kijelző felé mutatott. – Sehogy sem tudom elindítani.

- Mutatom, nézd – felelte Józsi, és nyomkodni kezdte a gombokat. – Így ni. Mennyit akarsz futni? Tízet? Tizenötöt?

- Percet? – kérdezett vissza Bernya.

- Nem, kilométert – világosította fel Józsi, és megnyomott valamit a kijelzőn. – Egyelőre tízre állítottam, itt tudod növelni, ha kevés lenne – mutatott egy gombra a kijelző szélén. – Bár, ha el vagy tőle szokva, akkor lehet, hogy sok lesz – tette még hozzá, és Bernya most aztán tényleg úgy érezte, hogy Józsi a pocakjára céloz.

- És hol tudom leállítani, ha esetleg… megunnám? – faggatta Józsit, de az egér közben felkapaszkodott a mellette álló padra, és elindította a szalagot.

- Hallgass zenét, vagy nézd a tévét, akkor nem fogod megunni. És ne feledd, tavasszal újra megmérkőzünk a Szigeten! – azzal a fülébe dugott egy fülhallgatót, elindított egy karjára erősített szerkezetet, és kocogni kezdett. Bernya is hozzálátott a kocogáshoz. Mást nem is tehetett, hiszen a szalag elindult alatta, és egyre gyorsabb ütemben mozgott. A kenguru kénytelen volt felvenni a tempót, ha nem akart elesni.

Eleinte nem is ment nehezen. Az első két kilométert még könnyedén megtette, aztán hangosabbra vették a teremben a zenét, és a ritmus őt is inspirálta. A harmadik és a negyedik kilométer is elrepült alatta. Az ötödik közepén valami furcsát kezdett érezni. Mintha szúrna az oldala, és nehezen kapna levegőt. Pedig a hasát már régen kiengedte, és arra sem figyelt, hogy mindenáron egyenesen tartsa magát.

- Mindjárt a felénél járok – nyugtatta magát, és óvatos oldalpillantást vetett Józsira. Az egér rendületlenül rótta a távot, és Bernya nem látott rá a kijelzőre, de úgy vette észre, gyorsabban fut, mint ő. Szemével Robit kereste. A béka egy biciklin tekert, szédületes iramban. Erre Bernya is rákapcsolt. Az nem lehet, hogy itt mindenki jobb nála! Nála, aki a patakpart hőse, és már a Sivatagi úti Általános és Ugróiskolában is osztályelső volt rövid-, közép és hosszútávon! Megtett még egy kilométert.

- Már csak négy. Egész jól bírom – gondolta magában, és futott tovább. Dőlt róla a víz, a pólója egészen átázott, és a hasa szemtelenül dudorodott, ahogy a mozgástól feljebb csúszott az anyag.

- Még ma ledolgozom a pocakomat! – szánta el magát Bernya, és már bánni kezdte, hogy nem tizenötöt mondott egyből az egérnek.

- Huh. Mintha gyorsulna a tempó – állapította meg, de a kijelző nem mutatott sebességnövekedést. – Már csak három és fél – biztatta magát, és azt játszotta, hogy direkt jó sokáig nem néz a kijelzőre, hogy amikor megint odapillant, már alig legyen hátra valami. Így futott, érzése szerint legalább 10 hosszú percet, de aztán odalesett az órára, és látta, hogy csupán egy perc telt el, és alig pár száz métert tett meg.

- Müff! – mondta magában. Lehet, hogy hangosan is, mert Józsi ránézett. Intett neki, Bernya visszaintett, mosolyt erőltetett elgyötört ábrázatára, és igyekezett úgy tenni, mint aki nagyon élvezi ezt az egészet. Hátrapillantott Robira. A béka időközben leszállt a bicikliről, és átnyergelt a taposógépre. Bernya majdnem megbotlott, ahogy Robit bámulta, úgyhogy gyorsan visszafordult és próbálta felvenni a ritmust.

- Állíthatsz a dőlésszögön is – kiabálta oda neki Józsi, és átnyúlt a korlát felett, megnyomott egy gombot a kenguru gépén, amitől a szalag emelkedni kezdett. – Így olyan, mintha hegymenetben futnál! – magyarázta az egér, és Bernyának annyi ideje sem maradt, hogy egyet müffenjen. Rettenetesen koncentrált, nehogy lerepüljön a padról, és gondolatban már az Országos Mentőszolgálat számát tárcsázta. Bízott benne, hogy hamarabb kiérkeznek, mint ahogy ő szívrohamot kapna, vagy ha nem, hát feltétlenül értenek egy kenguru újjáélesztéséhez.

A kijelző nyolcast mutatott.

- Már csak kettő. De nem fogom bírni – lihegett Bernya, és most nagyon is nézni kezdte a gombokat, vajon melyik lehet itt a leállítás. De a futógép kínai gyártmány volt, a feliratok kínaiul voltak, Bernya nem igazodott el rajtuk. Aztán abban kezdett reménykedni, hogy a Kínában gyártott futógép váratlanul megadja magát, darabjaira esik, leáll, széthullik, és többé az életben nem indul el újra. De úgy tűnt, a gép, még ha nem is lesz majd hosszú életű, Bernyát mindenképp túl fogja élni. Legalábbis erre gondolt Bernya, és azon töprengett, hogyan szóljon Robinak, hogy vigye tovább a cukrászdájukat, és megüzenné Eva Kengurskának is, hogy nagyon szereti, amikor egy kéz kinyúlt, megnyomta a kijelző közepén a piros gombot. A szalag lassulni kezdett, és fokozatosan le is állt.

- Na gyere, mielőtt rosszul leszel – hallotta Robi hangját, ahogy a fülébe suttog, és nevetve megpaskolja a hátát. – Kezdetnek ennyi elég lesz."