Mr. Bagoly, az Amerikából iderepült harmadunokatestvér a tervezettnél tovább marad, és néhány meglepetéssel szolgál!

Cirmike, kihasználva a bagoly távollétét, gyorsan kibontott két lecsókonzervet, és egy lábosba löttyintette. A cica ugyanis nem tudott főzni, mégis, valami magyaros étellel akart kedveskedni a vendégnek, aki ragaszkodott a házi koszthoz. Virslit is főzött, néhány sajtos szendvicset is legyártott Ciceró délután sült friss bagettjeiből. Ezzel és az iménti kávéval kimerítette minden főzőtudományát. Felszolgálta a virslit és a lecsót, Cirmancs pedig egy üveg bikavért tett az asztalra, hogy azzal kínálja a rokont. A bagoly azonban heves tiltakozásba kezdett.

- Huhú, nem ihatok én már ilyen nehéz borokat! Legfeljebb, ha egy könnyű kis juhfarkat, abból is csak egy pohárkát! Ebben a korban már egy egri leányka is túlságosan megterhelő lenne nekem! Ráadásul, az orvosom eltiltott mindenfajta bortól. Tudjátok - folytatta a csevegést Mr. Bagoly – Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy fakul a tollam. Mindent megpróbáltam, kímélő sampont vettem, vitaminokat szedtem, mégsem szűnt meg.

- Orvos látott? – érdeklődött udvariasan Cirmancs, és nagyot kortyolt a bikavérből. Lopva Cirmikére nézett, és felesége tekintete elárulta, ma este az egész üvegre szükség lesz, mert a rokon beszédes kedvében van.

- Hogyne! – felelte Mr. Bagoly – Felkerestem az Államok legnevesebb uhológusát, igazi tollszakértő kandidátust, a tolltudományok doktorát! Az uhológus azt mondta, tartsak szigorú diétát, mozogjak sokat, és próbáljak meg éjfél előtt ágyba kerülni. Képzeljétek, ilyet mondani egy bagolynak! Micsoda sarlatán! Még hogy éjfél előtt! Hiszen én este tízkor ébredek, és éjfél körül reggelizem! Olyankor kezdek igazán felébredni!

A két cica megint egymásra pillantott, és tekintetükben ugyanaz a lemondás tükröződött: orvosi jótanács ide vagy oda, nincs sok esély arra, hogy ma korán ágyba kerüljenek. Pedig fárasztó napon voltak túl a kávézóban, zárásig megállás nélkül érkeztek a vendégek, zakatolt a kávédaráló, zúgott a kávéfőző, s most épp úgy zúgott és zakatolt a két cica feje is. A rokon pedig csak beszélt és beszélt, mesélt és magyarázott, a két cica pedig már alig bírt ébren maradni. Éjfél felé aztán Mr. Bagoly megköszönte a vacsorát, és bejelentette, hogy egy kis felderítő repülésre megy a környéken. Kérte a rokonait, résnyire hagyják nyitva neki a nappali ablakát, és kiröppent a szobából. Cirmancs és Cirmike végre magukra maradtak. Cirmikének annyi ereje sem volt, hogy leszedje az asztalt. Úgy, ahogy voltak, betámolyogtak a szobájukba, eldőltek a matracon és mély álomba zuhantak.

Másnap reggel Mr. Bagoly hangosan kopogtatott a csőrével a szoba ajtaján. Cirmike felriadt, és ijedten vette észre, hogy már jócskán elmúlt hét óra. Nyolckor pedig ki kell nyitni a kávézót, mert a környéken dolgozó törzsvendégek be szoktak nézni még munkaidő előtt egy szendvicsre és egy kávéra.

- Hét óra múlt, hétalvók – huhogta odakintről a rokon, a cicák pedig kipattantak az ágyból. Cirmike fejében megfordult, nem rakott rendet az esti vacsora után, és bizonyára disznóól várja a nappali helyén, ráadásul a rokon is ugráltatni fogja. Az ugráltatásról eszébe ötlött Bernya. Hirtelen reménykedni kezdett benne, a kenguru ma szabadnapos lesz, vagy a munkakezdés előtt beugrik hozzájuk, ahogy mindig szokott, és segít, hogy kitaláljanak valamit. Eddig jutott Cirmike a morfondírozásban, amikor belépett a nappaliba, ahol a várt rendetlenség helyett tökéletes rend és tisztaság fogadta. Sehol egy tányér, egy kósza borospohár, sőt, a szőnyegen sem volt egyetlen morzsa sem. Cirmike szóhoz sem jutott meglepetésében. A konyha felől friss kávéillat ütötte meg az orrát. Mr. Bagoly egy kávéscsészét nyomott Cirmike mancsába, egyet pedig az asztalra tett Cirmancsnak, aki épp a fürdőben tisztálkodott. Cirmike belekortyolt a kávéba. A kávé éppen olyan volt, amilyennek szerette: forró, erős, jó sok langyos tejjel és egy csepp mézzel. Jólesően itta a meleg folyadékot, és nem győzött csodálkozni, hogyan jegyezte meg a bagoly, hogy pontosan így szereti a kávét, hiszen tegnap este csak futólag említette, amikor a rokonnak kávét főzött. De nem volt ideje megkérdezni, Cirmancs kijött a fürdőből, Cirmike beszaladt, gyors cicamosdás, és már rohanni kellett a kávézóba, hogy még az első vendégek előtt ki tudjanak nyitni. Ciceró is bizonyára meghozta már a bagetteket. Szedték is a lábukat, a bagoly pedig szorosan a nyomukban repült.

Hamarosan érkezik a mese legutolsó része, melyben fény derül Mr. Bagoly féltve őrzött titkára!