Mert volt idő, amikor Bernya állást keresett... Olvass bele ebbe a részbe!

"Másnap későn ébredt. A nap besütött az ablakon.

– Szép idő lesz ma is – állapította meg a kenguru, és felült az ágyban. – Lesétálok az újságoshoz. És épp itt az ideje, hogy az interneten is elkezdjek keresgélni – gondolta.

Így is tett. Leugrott az újságosbódéhoz. Hazament, reggelit készített, és evés közben átböngészte az álláshirdetéseket. Ez majdnem ebédig eltartott. Bernya kissé elszomorodott, mert nem talált semmi említésre méltó munkalehetőséget, de igyekezett nem elcsüggedni.

– Ebéd után az interneten folytatom – határozta el, majd kiment a konyhába, hogy megmelegítse a tegnapi borsólevest.

Igen ám, de Bernya ritkán használta az internetet. Előfizetése ugyan volt, postafiókot is csinált magának (Robi hathatós segítségével), a szövegszerkesztő programot is tudta használni, de még sosem ült le hosszabb időre az internet elé böngészni. Valahogy mindig akadt jobb dolga. Ha szép idő volt, igyekezett ki a szabad levegőre. Ha meg odakint didergősre fordult, Bernya behúzódott egy jó könyvvel a kanapéra, sós mandulát eszegetett, és egész álló nap ki sem dugta az orrát. Olykor hetekig nem jutott eszébe, hogy bekapcsolja a laptopját.

A laptop szürkén, fémesen csillogott a kisasztalon. Az igazat megvallva, vékony, ámde egyenletes porréteg fedte. Bernya idejét sem tudta, mikor nyúlt utoljára a géphez. Talán, amikor a szobanövényeit rendezgette, és mindegyre csak útban volt. Így végül a szoba legtávolabbi sarkában álló asztalra száműzte, ahol egyébként a befizetetlen számláit is tartotta. Pillantása most óhatatlanul a csekkekre esett. Megkönnyebbüléssel állapította meg, hogy a közös költséget és az áramszámlát már kifizette, a vízdíj pedig a jövő hónapban volt esedékes. Egyedül a fűtésszámla váratott még magára, és tavasz lévén ez most nem volt túl nagy összeg. A kenguru nem értette, miért kell nyáron is fűtésszámlát fizetni a lakótelepen. Egy szomszédja egyszer azt mondta, nyáron a karbantartásért szednek pénzt, ám Bernya inkább úgy vélekedett, nyáron azért kell fizetni, nehogy a nagy melegben befűtsenek.

Így hát előbányászta a laptopot, felcsapta a tetejét és a böngészőre kattintott. Eszébe jutott, hogy Robi azt mesélte, az iskolában már az elsősök is profin használják a számítógépet. Közösségi oldalakat látogatnak és órákig játszanak különféle játékokkal. Hamarabb tanulnak meg eligazodni a számítógép világában, mintsem iskolába kerülnének. Sokan tudnak már billentyűzeten gépelni, mielőtt még a ceruzával írni tudnának.

– Gyorsan változik a világ – állapította meg magában Bernya. – Sőt, mintha egyre gyorsabban változna.

Azzal behívott egy keresőprogramot és bepötyögte, hogy „álláshirdetés”. „A találatok száma: több, mint 120.000” – írta ki a program, és ettől egy kicsit megnyugodott. Ennyi hirdetés között talán ő is talál a maga számára megfelelőt.

Estig böngészte a különbözőn hirdetéseket, de semmi sem nyerte el a tetszését. Igaz, nem is nézte végig mind a százhúszezer ajánlatot. Felállt, megmozgatta elgémberedett tagjait, és kikapcsolta a gépet.

– A többit majd holnap – döntötte el, és lesétált a patakpartra. A lemenő nap fényében nekilódult, és egészen sötétedésig ugrált. A mozgás jobb kedvre derítette. Hazasétált, megvacsorázott, és bebújt ágyba. Fejére húzta a takarót, és hamar álomba merült."