Új mese és új képek, ezúttal három pingvinről, akik a világ másik végéről érkeztek! Ámon Attila grafikus újabb csudaszép rajza!

Frigó, Igló és Mirelit, a három pingvin egyenesen az Antarktiszról érkezett. Részben melegedni, hiszen itt Budapesten jóval kellemesebb a klíma, mint a jeges Déli sarkon, ám egyszersmind komoly tanulási célokkal. Létezett ugyanis egy megállapodás a budapesti Fagott Frigyes Konzervatórium és az Antarktiszon működő, tehetséges diákok számára fenntartott Jégtánc és Zenede alapfokú képzőhely között. A „Hat kontinens vándormadár csereprogram” elnevezésű ösztöndíj keretében időről időre pingvinek és fókák érkeztek Budapestre, hogy itt folytassák zenei tanulmányaikat. Mint ahogy a neve is mutatja, a megállapodás kétoldalú és kölcsönös volt. Budapestről is utazhattak volna diákok az Antarktiszra egy-egy tanév erejéig, de ehhez még tavasszal sem fűlött senkinek a foga. Így aztán a cserediák program némileg egyoldalú maradt, de a Fagott Frigyesről elnevezett, nagy tekintélyű iskola minden évben három diákot fogadott, fűtött kollégiumi szobát és egy éven keresztül ösztöndíjat biztosítva a Déli Sarkról érkezett diákoknak.

Frigó, Igló és Mirelit történetesen ikertestvérek voltak, és úgy hasonítottak egymásra, mint két tojás, leszámítva, hogy ők hárman voltak. Kiskoruk óta hárfázni tanultak, és mivel tehetségesnek bizonyultak, a megfelelő kort elérve tanáraik őket delegálták Budapestre, az egy éves ösztöndíjra. A három pingvin hajóval érkezett, egy többtonnányi fagyasztott tonhalszállítmány közé elbújtatva, mondhatni potyautasként. Amikor megérkeztek Budapestre, és a hosszú hajóút után a rakparton végre kikászálódtak a halak közül, azonnal megmelegedett a szívük. Hát hogyne melegedett volna, hiszen itt plusz tizennyolc fok volt, míg a tonhalszállítmányt egyenletes mínusz tizennyolc fokra temperálták, bár ez is melegebb volt annál, mint amit a pingvinek odahaza megszoktak. Első útjuk egy kávézóba vezetett, ahol is három bögre forró csokoládét rendeltek, és kiültek a teraszra, hogy átmelegedjenek, és kiszellőztessék magukból a halszagot. Csodálkozva lesték a járókelőket, akik fázósan siettek tova, összehúzva magukon a pulóvert vagy a kiskabátot a korán jött, szeptemberi hűvösben. Frigó, Igló és Mirelit jólesően nyújtóztatták elgémberedett tagjaikat, és élvezték, ahogy fekete-fehér tolluk magába szívja a gyéren előbukkanó napsugarakat. Később elfoglalták a számukra kijelölt kollégiumi szobát, ahol minden tiltás és figyelmeztetés ellenére feltekerték a fűtést, és estig ki sem mozdultak onnan. Első vacsorájuk a konzervatóriumi menzán sajnos épp rántott hal volt; a pingvinek fanyalogva vették tudomásul, hogy a mélyhűtött hal errefelé is az olcsó közétkeztetés pénztakarékos fogásának számít. Ezért vacsora után kiszöktek a kollégiumból, és még éppen nyitva találtak egy kifőzdét, ahol három pár virslit rendeltek maguknak. Megfogadták, hogy amíg magyar földön lesznek, rá sem néznek többet a halra. Később ez az álláspontjuk megváltozott, és bármikor, amikor honvágyuk támadt, betértek egy halászcsárdába, és halászlébe vagy harcsapaprikásba fojtották bánatukat.

Igazán nem mondhatni, hogy a pingvinek ne becsülték volna meg magukat. Szorgalmasan látogatták az órákat, szolfézst és zeneelméletet tanultak, ritmust tapsoltak és szolmizáltak, délutánonként pedig kitartóan hárfáztak. Fel is léptek a konzervatórium karácsonyi ünnepségén, saját különszámukkal, a Déli Sark Csillagai művésznéven, frakkban, hátrazselézett fejtollakkal. Nagy sikert arattak, mindenki lelkesen ünnepelte a messziről idekerült művészpalántákat, és nagy jövőt jósoltak nekik. Egyesek egyenesen az Operaház színpadát emlegették, amit a pingvinek nem tudtak hova tenni, mert ők maguk a csipogásukat nem tartották áriázásra alkalmaznak. Nem is beszélve arról, hogy a sok-sok itt töltött év alatt sosem tudták teljesen elhagyni jellegzetes déli akcentusukat, bár kitartóan tanulták a pesti szlenget. Bizony, a pingvinek végül jóval tovább maradtak, mint eredetileg tervezték, de ne szaladjunk ennyire előre a történetben! Egyelőre ott járunk, hogy barátaink szorgalmasan járnak a konzervatóriumba, heti három délután hárfa különórákra, a fennmaradó napokon pedig ismerkednek a magyar fővárossal. A tél közepén osztálykirándulásra vitték őket a befagyott Balatonhoz, ahol a pingvinek fakutyáztak és szánkáztak a kellemes mínusz 3 fokban, és akkor gondoltak először arra a lelkük legmélyén, hogy talán mégsem kellene annyira hazasietni, amikor lejár az ösztöndíj.

Vajon hogy döntenek a pingvinek? Hazahajóznak végül? Hamarosan kiderül!

Ha kedveled Bernya és barátai meséit, szeretettel várlak a Facebook-oldalunkon is!