A sorozat folytatódik! Következzenek Bernya második legjobb barátai - természetesen Robi, a béka után. Grafikusunk újabb csodálatos képet rajzolt. Én már nagyon várom, hogy elkészüljön a könyvvel! Addig is, írtam Neked egy rövid bemutatást a cicákról, kedves Olvasó!

Cirmancs és Cirmike, az újdonsült házaspár új lakosok voltak a kerületben. Pár napja költözködtek csupán a Füredi utcai lakótelepre, éppen hogy behurcolkodtak, és egy kiszuperált, egyszemélyes matracon aludtak a hálónak tekintett, egyelőre üresen álló félszobában.

A cicák egyenesen Hollandiából érkeztek, ahol előző öt évüket töltötték. Cirmancs távoli rokona, Katzen van der Meuk és családja nyújtott nekik szállást a Grootmauslande nevű, bájos falucskában, Rotterdamtól alig félórányi sétára. Cirmancs itt fejezte be egyetemi tanulmányait, összeházasodtak, nászútjukon körbeutazták a Benelux-államokat és Franciaország északi részét. Aztán búcsút intettek van der Meukéknak, és megérkeztek Budapestre, a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtérre. Az érkezési oldalon Ciceró, Cirmancs nagybátyja várta őket, a hófehér bundájú, pompás termetű pékmester, aki nemrégiben nyitotta meg sütödéjét Zuglóban, a Zsálya utcában. Ciceró sosem gondolt bele, ám Cirmancs diszkréten figyelmeztette rá, amikor öt év távollét után megölelte, hogy a lehető legpraktikusabb foglalkozást választotta. Ciceró bundáján ugyan nem látszott, de Cirmancs szürke csíkos cirmosbundája mégis csupa liszt lett, amikor kibontakozott az ölelésből. Ciceró két sütés között ugrott ki a repülőtérre rokonaiért. Sietve bezsuppolta őket Citroenje hátuljába, és a Tihany utcában, új otthonuk előtt kitette őket. Aztán rohant vissza a pékségébe, hogy estére friss bagettet süssön a hazaútjukon betérő vendégeknek. Estére ígérte magát Cirmancsékhoz, egy kosár friss péksüteménnyel, és elviharzott.

Ciceró a fiatalságát Franciaországban töltötte, ott tanulta ki a pékmesterséget, s még sok mindent mást is, amiről azonban diszkréten hallgatott. Pékségében eredeti francia recept alapján sütött bagettet és croissant-t, valamint remek magyar kakaós csigát, túrós batyut és ízes buktát kínált, így a környék lakói hamar odaszoktak hozzá, főleg, hogy az egyetlen pékség volt közel s távol, ahol délutánonként is volt friss sütés. Cirmancs és Cirmike megismerkedésük óta arról álmodoztak, hogy közösen nyitnak egy kávézót, ami most, Ciceró segítségével, a Zsálya utcában megvalósulni látszott. Ciceró kibérelte pékség melletti apró helyiséget, amely évek óta üresen állt, és fenntartotta szeretett unokaöccse számára.

Cirmancs és Cirmike másnap reggel szemügyre vette a kávézót, és lenyűgözte őket a hely bája. Késlekedés nélkül nekiláttak az üzlet renoválásának. Éjt nappallá téve fúrtak-faragtak, festettek, takarítottak és anyagbeszereztek, hogy mihamarabb megnyithassák közös álmukat, a Chatterie Cafét. A nevet Cirmike találta ki, Párizsban töltött egy hetük emlékére, és már látta magát, amint rózsaszín köténykében, mely remekül illik vörös csíkos bundájához és zöld szeméhez, főzi a kávét a reggel betérő vendégeknek, és Ciceró bagettjeiből készít szendvicset számukra. A Chatterie Café később nagy népszerűségre tett szert, többek között Bernya közreműködésének köszönhetően, ám a nevét valójában senki sem tudta megjegyezni. Így nemes egyszerűséggel csak Cicakávézóként emlegették. A friss bagettből készült szendvicsek mellett a törzsvendégek előszeretettel rendeltek krémes, házi tejszínt a kávéjuk mellé, melyről az a hír járta, hogy szép fényes lesz tőle a bunda. Mindenesetre, a két cica bundája fényesen ragyogott – talán a tejszíntől, talán a kávézó felett érzett örömükben – és ez remek reklámot biztosított a kávézónak. A Cicakávézóban Bernya és legjobb barátja, Robi, a béka törzsvendégnek számítottak, s a későbbiekben sajátos együttműködés alakult ki a cicák és Bernyáék között.

Hogy hogyan, no és hogy mi az a cicabatta? A könyvből kiderül!