Végre, végre beköszöntött a március! Bernya már alig várta. Ma reggel úgy ébredt, hogy besütött a semmivel össze nem téveszthető tavaszi nap az ablakán. Mivel szabadnapos volt, ráérősen nyújtózkodott, hasát a nap felé tartva. Aztán felkelt, kávét főzött, s a teli csésze bögrével szokása szerint visszabújt még az ágyba. Előtte kinyitotta az ablakot, és élvezte, hogy a friss, csípős tavaszi szél átjárja a lakást. A takaró alatt kávézgatva eltervezte, délelőtt lemegy a patakpartra ugrálni, és ma már nem vesz sálat. Méretes, hetyke kengurufülét végre nem kell sapka alá gyömöszölnie, és a kesztyűjét is a fiókos szekrény mélyére rejtheti. Hazafelé pedig beugrik a zöldségeshez, és ha újhagyma és retek még nem is lesz, de egy cserép snidlinget biztosan talál, amit a konyhaablakba téve nevelgethet. Hétvégén pedig irány Dobogókő Robival! Biztosan nyílnak a hóvirágok, és mivel leszedni őket nem szabad, hát kénytelenek vagyunk mi kimenni a természetbe, ha meg akarjuk lesni őket.

(Az inspirációt blogger társamtól és kedves ismerősömtől vettem.)

Bernya elkortyolta a kávét, vett egy gyors zuhanyt, az erszényébe némi aprót tett, s a patakpart felé vette az irányt. Néhány rövid kör után - mert azért a márciusi reggelek igencsak csípősek még - jó barátai, Cirmancs és Cirmike kávézója felé vette az irányt, szokásos reggeli második kávéjára, és egy friss sajtos szendvicsre.

Cirmancsról és Cirmikéről hamarosan hosszabb bemutatás is esedékes, ám legyünk türelemmel, amíg aranykezű grafikusunk megrajzolja őket. Addig is, szép tavaszt kívánok Neked, kedves Olvasó!