A cicák meséje folytatódik! Ezúttal távolabbi rokonaik kerülnek sorra. A történetből az is kiderül, mi mindenre alkalmas egy elöltöltős mosógép!

Cirmancs - mint a múltkori meséből megtudhattuk - holland rokonokkal büszkélkedhetett, akiknél el is töltöttek öt évet, mielőtt megnyitották volna a Zsálya utcai Cicakávézót. Ezenkívül éltek rokonai a Peloponnészoszi félszigeten is. Tzatziki, a görög macska kellemes kis tavernát üzemeltetett egy turistaparadicsomban, és büszke volt szintén vendéglátós távoli rokonára. Ezenkívül egy még távolabbi rokoni ág, egy harmadunokatestvérnek számító, szegről-végről mégis rokon macskabagoly-család is a famíliához tartozott. Cirmancsék legalábbis leveleztek velük. A családfő, Mr. Bagoly évek óta készült, hogy hazalátogasson Amerikából, ahova szülei még a zűrzavaros történelmi időkben települtek ki. Mr. Bagoly fióka korában került ki Amerikába, magyarul igen keveset tudott, saját nevét is következetesen Begolinak ejtette. Kedvenc magyar mondata az volt, hogy „Magolj fiam, bagoly!”, melyet az apja mondogatott mindig, tanulásra biztatva a pelyhedző tollú fiókát. Mr. Bagoly emlékezett rá, hogy az idézet egy hosszabb versből volt való, ám a költemény többi részét nem tudta felidézni. Mr. Bagoly elhatározta, hogy az idén nyáron mindenképp meglátogatja szülőföldjét, és június közepére tervezte, hogy Magyarországra repül, amíg még bírja erővel az ekkora utat. A cicák izgatottan készülődtek a látogatásra. Mr. Bagoly egy júniusi éjszakán szállt le Budapesten, igen hosszú és kimerítő repülőutat követően. Cirmancs és Cirmike egy szállodában akarta elszállásolni távoli rokonukat, azonban Mr. Bagoly ragaszkodott hozzá, hogy a házaspárnál lakjon.

- A legkisebb odú is megfelel nekem, ha a családommal lehetek! – jelentette ki Mr. Bagoly, és követte a cicákat a Tihany utcai panellakásba.

Cirmike udvariasan mosolygott, és közben arra gondolt, a másfél szobás lakás kettejüknek is épphogy elég, bútoruk is alig van, hogyan is felelhetne meg az Amerikából érkezett rokonnak. Mr. Bagoly azonban nem csinált ügyet a szálláskérdésből. Amint belépett Cirmancsék otthonába, és meglátta az elöltöltős mosógépet, kijelentette, hogy számára ez tökéletesen megfelelő. Apró bőröndjével együtt be is költözött a mosógépdobba. Cirmike lelkére kötötte, be ne találjon indítani egy mosást, és magára csukta az ablakot.

Itt töltötte az első estét a cicák távoli rokona. Hát nem éppen olyan, mint egy csillogó, modern, ötcsillagos odú, hatalmas üvegablakkal?

Másnap estig nem is látták. Vacsora környékén támolygott elő, kissé kótyagos állapotban. Kávét kért, felült a konyhaszekrény polcára, onnan figyelte Cirmikét, amint a konyhában tüsténkedik.

- Jó erősre főzd azt a kávét – kérte a macskát – You know, az időeltolódás miatt elég nehezen ébredtem.

Cirmike már azon volt, megkérdezi, hogy ez alatt vajon az amerikai-magyar időeltolódást érti, vagy pedig azt, hogy este nyolckor kel fel, amikor ők a kávézóban töltött fárasztó munkanap után végre hazaesnek. Aztán végül csak annyit kérdezett, vajon a kedves rokon kényelmesen töltötte-e a napját a mosógépdobban, mire Mr. Bagoly hosszas panaszkodásba kezdett:

- Nem, nem igazán – felelte – Nagyon hideg és kemény volt a fémdob! És a kilátás sem valami pazar. A mosógép éppen a kádra néz, egész álló nap az oldalfal csempéit nézhettem! Talán el kellene fordítani a mosógépet hatvan fokkal, akkor az ablak épp az ajtó felé nézne, máris kellemesebb lenne a szállás!

Cirmike arra gondolt, inkább a mosógép kapcsolóját kellene hatvan fokra elfordítani, és meleg vizet zúdítani a panaszkodó macskabagolyra. Miért nem ment a Hiltonba, ott aztán van kilátás is, puha ágy is! Végül megint nem mondta ki, amit gondolt, hanem felajánlotta Mr. Bagolynak, költözzön át a szennyestartóba, onnan ugyanis épp a fürdő melletti miniatűr gardróbszobára nyílik kilátás. Ez ugyan még nem egy útikönyvbe illő panoráma, de kevésbé egyhangú, mint a kád fugái. Ráadásul, Cirmike a hétvégén mosni akart, és udvariasságból nem merte megkérdezi, a kedves rokon meddig óhajt maradni. Mr. Bagolynak azonban jobb ötlete támadt. Felfedezte a nappaliban a radiátorra szerelt, cső alakú párologtatót, ami nyár lévén, éppen használaton kívül volt. Bőröndjével együtt áthurcolkodott új szálláshelyére, aztán leült a kanapé karfájára, és várta a vacsorát. Cirmancs kellemetlenül érezte magát, hogy Mr. Bagoly csőlakó lett, éppen náluk, mit fog majd mondani odahaza, de Mr. Bagoly megnyugtatta, soha jobban nem érezte magát.

Még mindig nincs ám vége! Hamarosan Bernya is megismerkedik Cirmikéék újdonsült lakójával, és egyszer s mindenkorra minden megváltozik!

Kövesd Bernyát a Facebookon is, hogy többé le ne maradj egyetlen meséről sem! Naprakész Bernya-mesékért kattints ide: Bernya, a kenguru kalandjai.